A hibákból tanulunk, nemde? Jó esetben az idő múlásával okosabbak leszünk bizonyos dolgokkal kapcsolatban, ezt pedig kezelhetjük sokféleképpen. Néha csak legyintünk egyet, hogy „sebaj, majd legközelebb máshogy csináljuk”. Néha pedig nem elég a legközelebb, mert időközben ez a bizonyos dolog annyira fontos lesz, hogy nem tudjuk csak úgy hibásan otthagyni.
Nos, nekem Adiék ilyenek…
Az E-kiadásra való átváltásnak több oka is volt, de a legfontosabb kétségtelenül az, hogy mikor 2021-ben az első részt írtam, még sok mindent máshogy gondoltam Adiékról. Azt hittem, ők lesznek az első karaktereim a többi sok más történet előtt, egy tapasztalatlan logikával akartam őket erőszakosan megalkotni „jó lesz ez így” alapon, és sokkal kevésbé gondoltam át sok mindent, mint ahogy kellett volna. Nem tudtam azt sem, hogy lesz második rész, csupán egy távoli lehetőség volt, ha esetleg mégis jól sül el a könyv sorsa. Azt pedig főleg nem tudtam, hogy miközben már a folytatást írom, egyre több kis aprósággal kapcsolatban derül ki, hogy csak leírtam, mert jól hangzott, de nem hagytam Adiéknak elég időt ahhoz, hogy igazán megismerhessem őket, hiába hittem már akkor is azt, hogy megtettem. Azonban élőbbek és valósabbak, mint ahogy valaha gondoltam, és megérdemlik, hogy ne csak az én szememben, de írásban is olyanok legyenek, ahogy az elejétől is kellett volna lenniük. Fontos leszögeznem, hogy ezek a kis helyrepofozások az alaptörténet menetén természetesen semmit sem módosítanak! A megismerkedésükön és a szerelmük kialakulásán sosem változtatnék, viszont most már minden részletében tökéletes háttérsztorival, születési évekkel és logikai hibák nélkül kell, hogy létezzenek mindenki számára, aki találkozik velük!
1. Kezdjük a legfontosabbal! Elismerem, a nyomtatott verziókban kétféle életkor-meghatározás is szerepel, de bármelyikkel is találkoztál, kérlek, nézz el nekem egy utolsó helyesbítést! Mert a mostani fejemmel már biztosan tudom, hogy bár valóban hozzájuk tartozik, hogy fiatalabbnak tűnnek, ezek a valódi Adiék:
És persze velük együtt így változik minden és mindenki más is az életükben, már ami az eltelt éveket illeti.
2. Úgy látszik, igencsak hadilábon állok az évszámokkal, ugyanis Den autójának évjáratát is sikerült valahogy benéznem. Tudom-tudom, senki nincs a világon rajtam kívül, akinek ez feltűnne, én azonban pontosan tudom, hogy néz ki Adi szerelmének ikonikus járműve, és emiatt pedig fontossá válik, hogy mikor is készült.
Ennek értelmében pedig Adi autója is, habár az ő kocsijának kinézetén ez szerencsére nem igazán módosít, abban viszont biztos vagyok, hogy a két autó ugyanakkor „született”.
3. A két első pontból következik a harmadik apróság, miszerint az életüket jobban átgondolva egyértelművé vált számomra még valami.
4. Az elejétől kezdve tudtam, hogy Adi egy „kedves gitáros fiú”, és hogy valahol a történetben szerepe lesz annak, hogy ha csak ennyire is, de ő is ért a zenéléshez. Viszont a hangszer pontos megnevezésén már nem rugóztam olyan sokat, csak elképzeltem a hangját, aztán leírtam, amit képzeltem… rosszul.
5. Nem a háttértörténetükhöz, inkább a személyiségük pontosabb megjelenítéséhez kötődik a következő dolog, és ennek az egyetlen korlátja eddig a könyv nyomtatott formája volt, nem a meggondolatlanságom.
Most már teljes mértékben a telefonjuk képernyőjét tükrözik vissza a könyv „lapjai”, és pontosan az szerepel az üzeneteikben, amit ők is leírtak.
6. Emellett a könyv foltozgatása közben rájöttem arra is, hogy annak idején nagyon rosszul értelmeztem egy neten olvasott helyesírási tanácsot. Így ezt is javítanom kellett, mert valószínűleg az én szememet zavarta a legjobban, csak néha akkor is hallgatok az internetre, mikor nem kéne.
Ennyi volna, amit mindenképpen fontos volt tisztáznom. Az itt felsorolt dolgokon felül már tényleg csak pár szavas foltozgatásokat kapott a szöveg, hogy a jelenlegi legjobb formájában kerüljön vissza Elétek a folytatással együtt. Bízom abban, hogy megértitek és elnézitek nekem ezt, és hogy továbbra is úgy fogjátok szeretni Adiékat, mint ahogy eddig is!